Zsoltárok könyve 14. fejezet. Fohász az embereknek általános romlottságából való megváltásért. Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék. Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem. Nem tudják-é ezt mind a gonosztévők, akik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat pedig segítségül nem hívják? Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van! A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma. Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.