Zsoltárok könyve 9. fejezet. Hálaének az ellenségektől lett szabadulásért és további segítség kérése. Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet. Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet; Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt; Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró. Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted. Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, amiket feldúltál még az emlékezetök is elveszett. Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét. És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan. És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején. Azért te benned bíznak, akik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, akik keresnek téged. Zengjetek az Úrnak, aki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit. Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról. Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, amely gyűlölőim miatt van, aki felemelsz engem a halál kapuiból; Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban. Besülyedtek a pogányok a verembe, amelyet ástak; a hálóban, amelyet elrejtettek, megakadt a lábok. Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela. Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, amely elfeledkezik Istenről. Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre. Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted! Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela.