Jób könyve 38. fejezet. Az Úrnak első beszéde a forgószélből. Leírja a teremtésben és a világkormányzásban nyilatkozó csodákat és lesújtja Jób bölcselkedését. Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda: Ki az, aki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel? Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem! Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt? Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának? És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, amikor előtünt, az anyaméhből kijött; Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt? Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje: És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak! Parancsoltál-é a reggelnek, amióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét? Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla. Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában. Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék? Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét? Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é? Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod? Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye? Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait. Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy! Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é? Amit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára? Melyik út visz oda, ahol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön? Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat? Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen; Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot? Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit? Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte? Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe? Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é? A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt? Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön? Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged? Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk? Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet? Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit; Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?