Példabeszédek 17. fejezet. Bölcseség és bolondság, különösen a beszédben. Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van. Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi. Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr. A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre. Aki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; aki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen! A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák. Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd. Drága kő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, ahova csak fordul, okosan cselekszik. Elfedezi a vétket, aki keresi a szeretetet; aki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is. Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is. Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene. Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ő bolondságában. Aki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától. Mint aki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést. Aki igaznak mondja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő. Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje? Minden időben szeret, aki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére. Értelmetlen ember az, aki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt. Szereti a gonoszt, aki szereti a háborúságot; aki magasbítja kapuját, romlást keres. Az elfordult szívű ember nem nyerhet jót, és aki az ő nyelvével gonosz, esik nyomorúságba. Aki szül bolondot, szüli ő magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja. A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat. A kebelből kivett ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására. Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei országolnak a földnek végéig. Búsulása az ő atyjának a bolond fiú, és az ő szülőjének keserűsége. Még megbírságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért. Aki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és aki higgadt lelkű, az értelmes férfiú. Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.