Zsoltárok könyve 137. fejezet. A babiloni foglyok keserve. Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat, Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül! Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?! Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem! Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének! Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, akik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig! Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen aki megfizet néked gonoszságodért, amelylyel te fizettél nékünk! Áldott legyen, aki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!