Zsoltárok könyve 108. fejezet. Isten jóságának és hűségének dicsérete. Könyörgés az ellenségen való győzelemért. Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész. Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt! Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között! Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod! Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön! Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem! Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét. Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm. Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok. Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig? Nem te vagy-é, oh Isten, aki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel? Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség! Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.