Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Mai ige(biblia)-2021.03.30.

Jób könyve 19. fejezet. Jób ötödik védekezése: panaszkodik barátainak keménysége miatt, rajzolja nagy nyomorúságát, de végül arra a boldog bizonyosságra emelkedik, hogy az ő Megváltója él. Felele pedig Jób, és monda: Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel? Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem? Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul. Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett? Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül. Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság. Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett. Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé. Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé. Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel. Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak. Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem. Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam. Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök. Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki. Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt. Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem. Megútált minden meghitt emberem; akiket szerettem, azok is ellenem fordultak. Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg. Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem! Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel? Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének! Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének! Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. Akit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem; Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik. Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!

0 Tovább

Mai ige(biblia)-2021.03.29.

Jób könyve 18. fejezet. Bildád második beszéde: Jóbhoz intézett keserű megszólítása után az istentelenek elkerülhetetlen veszedelmét rajzolja. Felele pedig a sukhi Bildád, és monda: Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk. Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben? Te éretted, aki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről? Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája. A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette. Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt. Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár. A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt. Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén. Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon. Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett. Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje. Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő. Az lakik sátorában, aki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak. Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága. Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve. A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt. Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján. Az ő pusztulásától megborzadnak, akik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket. Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, aki nem tiszteli Istent.

0 Tovább

Mai ige(biblia)-2021.03.27.

Jób könyve 16. fejezet. Jób negyedik védekezése: barátaitól meg nem értetve Istennek panaszolja nyomorúságát. Felele pedig Jób, és monda: Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan! Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz? Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet; Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat. Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem? Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét. Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem. Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét. Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem. Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet. Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának. Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja. Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős. Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat. Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt; Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta. Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára! Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban! Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem, Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát. Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.

0 Tovább

Mai ige(biblia)-2021.03.26.

Jób könyve 15. fejezet. Elifáz második beszéde: feddi Jóbot vakmerő szavaiért és rajzolja az istentelenek nyomorúságát. Majd felele a Témánból való Elifáz és monda: Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel? Vetekedvén oly beszéddel, amely nem használ, és oly szavakkal, amelyekkel semmit sem segít. Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is! Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad. A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened. Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok? Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é? Mit tudsz te, amit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, ami nálunk nem volna meg? Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál. Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, amely szeliden bánt veled? Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid? Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon? Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, aki asszonytól születik? Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében: Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, aki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?! Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el; Amit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót; Akiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala. Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma. A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító! Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve. Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja. Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király. Mert az Isten ellen nyújtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen; Kinyújtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt. Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára; És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, amelyek dűlőfélben vannak: Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet. Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el. Ne higyjen a hívságnak, aki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma. Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik. Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát. Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat. Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.

0 Tovább

Mai ige(biblia)-2021.03.25.

Jób könyve 14. fejezet. Befejezés: Jób panaszkodik az ember semmisége miatt és hiába keres vigasztaló reménységet. Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő. Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó. Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem? Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki. Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, amelyet nem hághat át. Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek. Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak. Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke: A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete. De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő? Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad: Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból. Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, amíg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom. Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után. De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet! Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez. Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről; A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé. Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt. Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök. Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.

0 Tovább

jezuskrisztuskiralysaga

blogavatar

Ma hajnalban 2016.09.08.-án 6 órakor arra ébredtem, hogy a messenger megcsörrent, mintha üzenetem érkezett volna. Ahogy felébredtem, még csukott szemnél azt az írott üzenetet olvastam, hogy "VEZESD A NÉPEDET". Eltűnt az írás és kinyitottam a szememet. Ennek kívánok eleget tenni a videókkal és az írásaimmal.

Utolsó kommentek